A pozitív karma

Ha karmáról hallunk, általában negatív karma jut eszünkbe, a büntetés, múltbeli adósságaink törlesztése. A dolog annyiban igaz, hogy minden tettünkért el kell viselnünk a fájdalmas következményeket, akár több életen át is, de ez fordítottan is működik, a jó cselekedeteink is meghozzák gyümölcsüket.

 

Bizonyára mindenki ismer olyan embert, aki egész életében szerencsés volt. Ezt népiesen úgy mondják, hogy szerencsés csillagzat alatt született, s ebben van is valami, hiszen a bolygóállás születésünk pillanatában meghatározó. Viszont születésünk időpontja és helye előző életünkből, tetteinkből következik, tehát mikor a világra jövünk, azzal vállaljuk az adott család, nemzetiség adta lehetőségeket. Feltevődik a kérdés, hogyan lehet olyan karmát formálni, hogy az eljövendő életünkben jó helyre reinkarnálódjunk.

A keleti mesterek szerint meg kell szabadulnunk a polaritástól és a vágyak csapdájától. Ők nem törekednek arra, hogy szerencsésnek szülessenek újra, ellenkezőleg, arra törekszenek, hogy minden vágyukat kioltva kilépjenek az élet és halál körforgásából.

 

Ezt figyelembe véve a pozitív dolgok véghezvitele és azokhoz a feltétlen ragaszkodás az, ami létrehozza a jó karmát. Ennek gyümölcse esetleg egy új testet öltéskor fog beérni, amikor is, pl. jómódú, rendezett családba születik az illető, mindent megkap, és nagy szeretetnek örvend. Amibe belefog, az általában sikeres és ezzel kivívja környezete irigységét.

 

A nagy spirituális mesterek azonban tisztán látják, hogy ez csupán egy jutalomélet lesz, s ezzel is számot kell adni valamikor. Úgy lehet ezt elképzelni, mint amikor egy évi kemény munka után az összegyűjtött pénzünkből elmegyünk nyaralni egy egzotikus helyre. Míg a pénzünk tart, minden jó és szép, de ha egy hónap múlva elfogy, tetszik, nem tetszik, vissza kell mennünk régi helyünkre, a munkánkhoz, és húzhatjuk megint az igát. Pozitív karmánk gyümölcse így, lehet bármilyen nagy, elfogy egyszer, és akkor sorsunk csak rosszabbra fordulhat.

 

Az embereknek általában vegyes karmája van, hisz életünk során teszünk jó és rossz dolgokat egyaránt. Szellemi fejlődésünk szempontjából az a fontos, hogyan reagálunk a velünk történtekre, hogy viszonyulunk a nézeteltérésekhez és a sikerekhez egyaránt. A túlnyomórészt pozitív karmát felhalmozó személy jó sorsára háromféleképpen válaszolhat:

 

I. Élvezi az életet, szórakozik, különösebb rosszat nem tesz, egyszerűen csak üdül.

Nem törekszik embertársai megsegítésére és lehetőségeit sem hasznosítja valamely pozitív cél érdekében. Passzívan viszonyul sorsához, csak sodródik előre, míg lejár jó karmája és akkor kezd mindent elölről.

 

II. Jó helyzetét kihasználva hatalomra tör, mindenkit alárendel saját akaratának, kisebbfajta diktátor válik belőle.

 

Mivel nincs benne szeretet és emberség, legázolja embertársait, nagy szenvedéseket okozva ez által. Erre mondják népiesen "Annyi rosszat tett, hogy nem veri meg az Isten?". Nos, a megverés nem marad el, a kérdés csupán az, hogy mikor. Ha sok pozitívumot gyűjtött össze előző életeiből, akkor sokáig folytathatja piszkos játékát, mert még van tartaléka. Itt az átmenet nem egyszerre történik, hanem fokozatosan.
 

A bumeráng effektus miatt már kezdi visszakapni a pofonokat, de még mindig hat a jó karmája is ezért a környezete számára még mindig mázlista. Az ő esete sokkal súlyosabb, mint az előző eset, mert a jó karma megszűnésekor már össze van gyűjtve neki egy csomó rossz karma, tehát ezután nagyon rossz helyzetbe kerül.
 

Ez a folyamat akár több életen keresztül is elhúzódik, ami hétköznapi tudatunkkal nem lemérhető.

 

III. Ebben az esetben a szerencsés alany a tudatosság magasabb fokára jut el, rájön arra, hogy a jólét múlandó, és ezt a rövid időszakot ajánlatos kihasználnia.
 

Egyrészt jó karmájához igyekszik mostani cselekedeteivel valamit még hozzátenni, másrészt elkezd spirituális életet élni. Nem a világi javak halmozása és nem a pozíciók fontosak számára, hanem a tudatának fejlesztése. Sajnos, ez a fajta ember ritka, a tapasztalat azt mutatja, hogy aki jómódú és sikeres, akinek az élet megadott mindent, nem igazán foglalkozik lelki dolgokkal, vallással, mert erre neki nincs "szüksége". El van telve magával, és úgy gondolja, hogy ez mindig így lesz. Sok esetben a tragédiák, a nagy megpróbáltatások azok, amelyek rávezetnek arra, hogy lelkünk is van, és mozgató rugói szellemi fejlődésünknek.

 

Ebben a megvilágításban a jó nem biztos, hogy mindig jó, a rossz nem mindig rossz, és fordítva. Bármi történik is velünk, az azért van, hogy tanuljunk, fejlődjünk, és jussunk el a megismerés magas fokára.

 

- Péter István -

 

Forrás: Angyalszárny 

Popper Peter (Mesterkurzus) - Gyors élet, lassú halál

A Második Születés